(Népszava, 1999. július 19., 11. oldal)

Három évtizedes harmonikaharmónia

Orosz Zoltán szívesen játszik francia sanzont és klasszikus muzsikát

Ismét reneszánszát éli a harmonika, s nemcsak a hangszert, hanem megszólaltatóját is egyre többen ismerik. Orosz Zoltán ugyanis számos felvétel közreműködője: muzsikált Presser Gáborral, Gerendás Péterrel, a Republic együttessel, Heilig Gáborral, játszott Hernádi Judit lemezén, s ettől az esztendőtől ő is tagja Zorán turnézó együttesének. Nemrég pedig olyan sikerrel játszott a Titanic-film szalonzenekarának koncertjén, hogy az együttes felkérte őt a következő lemezükön való közreműködésre. S nem csak felvételből, koncertből is akad jócskán: az érdeklődők ma este is hallhatnak harmonikaszót, hiszen az Óbudai Társaskörben a Pódium Duó, azaz Orosz Zoltán és Ursu Gábor Bardóczy Attilával ad koncertet.

Lengyel Richárd írása a

NÉPSZAVÁNAK

- Az est címe Harmonikával a világ körül, de gondolom főleg francia dalok szerepelnek a műsoron, hiszen Bardóczy Attila ennek a stílusnak az avatott előadója.

- Így igaz, ráadásul nekem is a francia sanzon az egyik kedvencem. Franciaországhoz is számos szál fűz: három esztendővel ezelőtt, 1996-ban Párizsban a nemzetközi sanzonversenyen, ahol szintén Bardóczy Attilával szerepeltem, elnyertük a legjobb külföldi előadónak járó első díjat. Amikor pedig a francia fővárosban megrendezték a nemzeti harmonikafesztivált, egy quartettel mi voltunk az egyetlen külföldi együttes, akit meghívtak. Ráadásul sokan, akik a Párizs melletti Walt Disney Parkban járnak, a különböző helyszíneken az én játékomat is hallhatják, hiszen több felvételt készítettek velem. A Pódium Duó egyébként itthon is gyakori vendége a Francia Intézetnek, lassan már hagyománynak számít, hogy mi játszunk a különböző rendezvényeken, nemzeti ünnepeken. Az intézetnek köszönhető az is, hogy elkezdtünk együtt muzsikálni Bardóczy Attilával, az ottani szervezők javasolták ugyanis először, hogy lépjünk fel együtt, s ez a munka- és baráti kapcsolat már több, mint öt esztendeje tart.

- Ha már a hagyományokról beszélünk, kezd megszokottá válni, hogy Ön nyeri meg Kecelen megrendezett Nemzeti Harmonika Versenyt.

- Még csak második alkalommal lettem első, megvédtem a tavalyi első helyemet, akkor indultam ugyanis először ezen a megmérettetésen. Annak is nagyon örülök, hogy Kreisz László, akivel együtt muzsikálunk a Budapest Harmonika Trióban, szintén nyert, ő is másodszor lett első a saját kategóriájában. Egyébként azért is örülök a versenynek, mert ez is segít népszerűsíteni a harmonikát, ezt az egyszemélyes zenekart, amely szinte bármely hangszer hangján meg tud szólalni, mégis megőrizte saját egyéniségét. Ahhoz azonban, hogy valóban jól szólaljon meg, rengeteg dologra kell figyelnie, hiszen a tizenöt-húsz kilogramm súlyú harmonikának a lelke a légszekrény: ennek megfelelő kezelésével lehet biztosítani a dinamikát, létrehozni a hangsúlyokat, melyek az árnyalat gazdag kifejezésmódnak elengedhetetlen kellékei. Erős összpontosítást igényel az is, hogy az ember függetleníteni tudja egymástól a két kezét, hiszen az egyikkel a dallamot, a másikkal a kíséretet játssza. De mégis, az összes nehézsége ellenére semmi más hangszerre nem cserélném el a harmonikát!

- Önnek ezen a hangszeren már közel három évtizedes tapasztalat van, hiszen már négy esztendősen is játszott rajta.

- Édesapám is kiválóan játszott ezen a hangszeren, s amíg más gyerekek focizni jártak vagy rajzfilmeket néztek, engem csakis a harmonika érdekelt. S bár édesapám eleinte nem örült túlságosan a választásomnak, amikor látta, hogy nem tud lebeszélni a muzsikálásról, vett nekem egy kicsi gyerekharmonikát. Ettől kezdve tényleg állandóan játszottam. Zeneiskolába jártam, majd konzervatóriumba, majd a Liszt Ferenc Tanárképző Főiskola következett, ahol Ernyei László volt a tanárom. Aztán következtek a “munkás esztendők”, hiszen amellett, hogy időnként szólistaként is a pódiumra léptem, megalakítottam Ursu Gáborral a Pódium Duót, majd később a Budapest Harmonika Triót és sokat játszottam egy sváb zenekarban is, ami szintén jó gyakorlat, stílustanulmány volt.

- Mi az, ami az Ön számára a harmonikában még új kihívás, elérendő cél?

-Szeretném elkészíteni a harmadik CD-met, melyen olyan új hangzást szeretnék, amelyben a francia musette, az argentin tangó és a dzsessz ötvöződik, az én saját ízlésem szerint. S a Harmonika Trióval, amely a maga nemében egyedülálló formáció szeretnénk még ismertebbé, kedveltebbé tenni a hangszerünket. Legutóbbi fellépésünkön, a nemzetközi harmonikagálán is számos népszerű darabot játszottunk, repertoárunkon Mozart-, Rimszkij-Korszakov és Piazzola-darabok is helyet kaptak, sőt hárman még egy vonósnégyes-átiratot is előadtunk. S annak is örülnék, ha végre nem nevezné senki a hangszerünket tangóharmonikának. Ez ugyanis olyan, mintha szonátazongoráról vagy csárdáshegedűről beszélnénk. Ez harmonika, amellyel tangót is el lehet játszani.